Rendtörténet

Rendünk alapítása a 19. században nagy politikai és szociális változások idejére esett. Az ipari forradalom a technikai vívmányok mellett a vidék elszegényedését és a gyári munkások nyomorát is magával hozta. Egy fiatal svájci kapucinus szerzetes, Pater Theodosius Florentini ezen a szükséghelyzeten akart segíteni. Nem forradalmi eszközökkel, hanem a kereszténységben rejlő megújító erővel.

A fiatalok oktatását és nevelését, a szegények és betegek gondozását tartotta elsődleges feladatának, valamint gondoskodni akart a gyári munkások emberhez méltó foglalkoztatásáról. A radikális aargaui kormányzat emiatt elfogatási parancsot adott ki ellene, minek következtében ő az Elsassba menekült. Az itt töltött hosszú hónapokat arra használta, hogy kidolgozza szociális elképzeléseit. Miután visszatért Svájcba megvalósította tervét és megalapított Altdorfban egy nővérközösséget. 1844-ben 3 fiatal nőre bízta a menzingeni leányiskola létrehozását. A kis közösség hamar növekedésnek indult, úgyhogy számos más helyen is átvettek a nővérek iskolákat. 1845-ben az akkor 20 éves Katharina Scherer is csatlakozott a közösséghez és a Mária Theresia nevet kapta.

Pater Theodosius 1850-ben Churban megalapította a rend első kórházát. Ugyanebben az éveben Rómában kérte a rend approbációját, melyet IX. Piusz örömmel meg is adott. Úton hazafelé Nápolyban, Münchenben és más nagyvárosokban is megállt, hogy pénzt kérjen a churi kórház bővítésére.

A churi hivatalok azonban megakadályozták a kiépítést a nővérek anyaházává. Emiatt Pater Theodosius 1855-ben megvásárolt a Vierwaldstätter-tó közelében, Ingenbohlban egy  parasztházat. A következő év tavaszán oda költözött néhány nővér. A házból akkor gyakorlatilag minden hiányzott. Ez a parasztház anyaházzá nőtte ki magát, és 1857-ben Maria Theresia lett a rend első általános főnöknője, miután 1856-ban püspöki döntésre a Menzingeni Tanítónővérek és a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas nővérek két különálló intézménnyé váltak.

Theodosius Florentini addigra már Európa szerte ismert szociálreformer volt. Sokan csodálták, de kevesen támogatták vállalkozásait. Vele lépést tartani a fiatal anyának is nagy kihívás volt, de mindig mögötte állt.

1865. február 15-én váratlanul meghalt az alapító atya. Maria Theresia anya csődbe ment gyárakkal és rengeteg adóssággal találta szemben magát.  Nővéreivel együtt azonban hűséges maradt az alapító szellemi örökségéhez és felvállalta az adósságokat. Évek kemény munkájával megmentették az intézményt és az alapító hírnevét. Ezek az évek telve voltak nehézségekkel és nélkülözéssel. Maria Theresia anya beutazta fél Európát, hogy iskolákat, gyermekotthonokat, kórházakat, idősotthonokat alapítson. A nővérek addigra ugyanis a Monarchia számos országában ismertté váltak és letelepedtek. Az anya nem kímélte magát, nem ijedt meg a megalázottságtól és mindig kiállt az igazságért. Ahová csak ment, nyugodt, derűs természetével, bátorító szavaival addig nem sejtett erőket mobilizált a nővérekben.

Halálakor 1888-ban a kongregáció 1596 nővért számlált 397 házban.

A 20. század történelmi eseményei, a politikai és társadalmi változások a kongregációban is nyomot hagytak. A nővérek átlépték Európa határait. Közösségek alakultak Indiában, Ázsiában, Afrikában és az USA-ban.

A mi 21. századunk is új kihívások elé állítja a közösséget. Az alapítók lelkisége és példája azonban továbbra is irányt mutatnak nekünk, hogy Istenre figyelve megtaláljuk azokat a helyeket, ahol szükség van ránk.

                                                                                                                   Pater Theodosius Florentini                     Maria Theresia Scherer